Bár az Anyahajó szó jelentése "a legnagyobb hadihajó az egy csoportba tartozó hajók közül, amely az általa irányított kisebb hajók számára szükséges üzemanyagot és hadianyagot, élelmiszert és felszerelést szállítja", paradox módon és némi képzavarral élve, ez az Anyahajó a béke szigete. A József Attila-lakótelepen alakult, ma már egyesületként működő anyaközpont azért jött létre, hogy támogassa a kisgyermekes anyákat ebben a szerepükben, gyermekeik első éveiben. Abból indultak ki, hogy ahol az anya jól van, ott a gyereke is. A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány az első vízreszállásuk óta figyelemmel kíséri őket, mert történetük példamutató. Örömmel támogattuk anno az első, parkban felállított mobil Anyahajójukat, majd az első Swimathon adománygyűjtő kampányunk résztvevői közt gyűjtöttek, a joggal remélt saját, első közösségi helyiségük felújítására. Ahogy akkor sem, most sem rajtuk múlt hogy végül újra kellett tervezniük, most tavasszal éppen a járvány miatt, de léket így sem kaptak. Idén az FKA Krízis Alapjából kapott támogatással néhány hónapjuk rezsi költségét "vállaltuk át", hogy ennyivel is hozzájáruljunk ennek a nagyszerű csapatnak a missziójához.
Nálunk a kilencben - Ferencvárosi Közösségi Alapítvány fotósorozata
Fotók és szöveg: Csoszó Gabriella
2020 júliusában, egy hónappal a kijárási korlátozás megszünte után.
„ - Az Anyahajó gondolata öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg. Itt, a József Attila lakótelepen nagyon sok kisgyermekes család, anyuka lakik. Két korosztály van nagy számban a lakótelepen. Az idősek és a kisgyermekes fiatalok.”
„ - Volt itt egy kis lottózó. Az egész tér mindössze négy négyzetméter volt. 2X2-es kis doboz. Ez is lett a neve, Doboz . Kívül is, belül is egy kartondobozra emlékeztetett. Egészen hihetetlen, de programokat is kezdett szervezni Rita, az üzemeltető az aprócska dobozba. Megalakult a horgolókör. Jöttünk örömmel, ahányan csak befértünk. Létezett egy másik informális szervezet is, az Írisz, akik családoknak szerveztek közösségi eseményeket, akciókat. Például ők kezdeményezték a Babák Rózsaparkját. Hagyománnyá vált, hogy minden itt születő babának ültetünk közösen egy rózsát a parkban. Ezeken kívül volt még egy babahordozó klub is.”
„ - Valahogy így alakultunk. Aztán formát váltottunk. Mindig megtaláltuk az egymáshoz vezető utat. Megszületett bennünk anyukákban az egyesület igénye.”
„ - Az Anyahajó az anyákra fókuszál, őket erősítjük. Arra az alapvetésre építünk, hogy az anya mindig kompetens.”
„ - Amikor megszületett a kisfiam, teljesen elmagányosodtam. Mindenki dolgozott körülöttem, mindenki élte a nyüzsgő hétköznapokat. Én otthon a kisbabám ellátásával kellett, hogy foglalkozzam. Otthon maradtunk a négy fal között, ketten. Senki nem mondta el előtte, hogy ez mennyire nehéz. Hogy annyi időm sem lesz, hogy magamnak is készítsek ételt, vagy hogy megegyem azt. Volt olyan, hogy hetekig nem beszélt hozzám senki. A párom látástól vakulásig dolgozott, persze értünk, de teljesen elkerültük egymást. Erre is megoldás az Anyahajó. Segít a magány ellen.”
„ - Mindenki annyiszor jön hozzánk, ahányszor tud vagy szeretne és azt adja a közösség életéhez, amiben ő a legjobb.”
„ - Azonnal csatlakoztam az Anyahajóhoz, amikor ideköltöztünk. Olyan volt nekem, mint mélyvízből felbukkanva végre lélegzetet venni.”
„ - Én másként éltem meg ezt az időszakot. Annyira nyüzsgő volt a munkám, hogy jól is esett egy kis nyugalom. Bár a vezérhangya dolgozott bennem továbbra is, így én egy jövő-menő anyuka voltam. Vittem a kicsimet mindenhova. Utaztunk, képzésekre jártunk, tanultunk, járkáltunk együtt. Engem épp a közösséghez csatlakozás vágya, a megszokott nyüzsgésem igénye hozott ide. Láttam, hogy más anyukáknak azonban a magány a legnehezebb próbatétel. Itt aztán tudtunk egymásnak segíteni.”
„ - A közös élethelyzet köt össze bennünket. Vannak elmélyülő barátságok, de jellemzőbb, hogy arra az időszakra kötünk szövetséget, amíg nőnek a gyermekeink, később elsodor minket az élet. De addig egy hajóban evezünk.”
„ - A vírushelyzetre gyorsan reagáltunk. Amit csak tudtunk, átszerveztünk és online kezdtük tartani a kapcsolatot, a foglalkozásainkat. Volt kovász-kör, jóga, kamaszokról panaszkodó kör, könyvklub, fórum és online szoptató kör. Nem közös online szoptatást kell elképzelni, hanem a babák szoptatásával kapcsolatos tapasztalatainkat osztottuk meg egymással. Nagyon fontos támogató körök ezek.”
„ - Annyira jó, hogy újra indult az élet. A kicsik komolyan szenvedtek a játszóterek és a kis barátaik nélkül. Hogy lehetne egy négyéves aprósággal megértetni, hogy az ami jó, az éppen most veszélyes?”
„ - Olyan jó újra együtt lenni! Szabadon kicsit. Még ha tudjuk, hogy bizonytalan a jövő, akkor is.”
„ - Nem, nincs bennem félelem a jövőtől.”
Köszönet az Anyahajó tagjainak az interjúkért, a türelmes közreműködésért, az engedélyért, hogy a gyermekeiket fotózhassam.