"Az igazi törzstőke: a Csapat." - áll abban a könyvben, amit tavaly adtak ki magukról 30 éves vállalkozásuk apropóján, benne 30 régi munkatárs interjújával, sok-sok régi történettel. Idén februárban még rendkívül jó évnek néztek elébe, tele voltak szállás-és rendezvényfoglalásokkal, aztán jött a járvány és üresen állt volna a Corvin Hotel Budapest. Ebben a helyzetben a szálloda felajánlotta öt szobáját a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt gyerekek vidékről érkezett szüleinek. Ahogyan a cég életében mindig, most is emberközpontú döntéseket hoztak: segíteni a bajban azokat, akiknek most a legnehezebb. A Corvin Hotel Budapest sok civil programot támogatott már a kerületben, és természetbeni támogatóként kétszer adtak már otthont a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány által szervezett Élő Adás adománygyűjtő estnek.
Nálunk a kilencben - Ferencvárosi Közösségi Alapítvány fotósorozata
Fotók és szöveg: Csoszó Gabriella
2020 júniusában a pandémia utáni hetekben.
„- Március 18-án zártunk be. De rég volt! Nem tudtuk, hogy mennyi időre kell leállnunk, ahogyan senki, úgy mi sem tudtuk, hogy mi fog történni. Az első két hétben csak vártuk az újabb és újabb információkat, és válságterveken kezdtünk dolgozni. Többféle forgatókönyvvel készültünk. Megterveztük hogyan tovább, ha esetleg már pár hét múlva újra indulna az élet, mintha mi sem történt volna, de azt is, mi legyen, ha több hónapra kell bezárnunk a szállodát. Ami biztos volt, hogy nem akartunk elküldeni munkatársat és hogy mentjük, ami menthető.”
„ - A vírushelyzet miatt a munkatársainkat már csak négyórás foglalkoztatásban tudtuk alkalmazni, ami nekik nagyon nagy fizetéscsökkenést jelentett. Megkérdeztük őket, megbeszéltük velük, hogy mi az, amit hosszabb távra a fenntarthatóság érdekében vállalni tudunk. Mindannyian mellettünk álltak. Mindenki minden munkát végzett felváltva. A recepción megtartottuk a 24 órás ügyeletet, beosztottuk magunkat, ahogyan megosztoztunk a többi munkán is. Közösen.”
„ - Mivel a Tűzoltó utcai Gyermekklinikával, ahol daganatos gyermekeket kezelnek, már régóta dolgozunk együtt, azonnal megszületett a döntés, hogy a pandémia idejére nekik adjuk használatra a szemközti épületben levő apartmanjainkat. Így azok a szülők, akiknek gondot okozott volna a kijárási korlátozás, illetve a város lezárása miatt az utazás és a gyermekük látogatása, zavartalanul maradhattak a beteg gyermekük mellett Budapesten. Mindig is kedvezményesen biztosítottunk szállást a kezelésre szoruló gyermekek szüleinek, így ez a segítségnyújtás a számunkra természetes volt.”
„– Nemcsak a szülőknek biztosítottunk szállást. A klinikán dolgozó szülők gyermekeinek a felügyeletét is segítettünk megoldani, helyszínt biztosítottunk a számukra. Az iskolás gyerekek itt, nálunk tanultak szervezetten. Mert ugye, otthon kellett maradniuk. Most nálunk volt az otthon. A klinikán dolgozó pszichológus és gyógytornász, de a játszóházi foglalkoztatónk is részt vett a gyerekekkel való foglalkozásban.”
„– Az a legjobb itt, hogy nagyon sokat rajzolhatunk. Annyi papír van, amennyit csak akarunk. Ezt például közösen rajzoltuk. Mondjuk, kicsit furcsa érzés volt!”
„– Folyamatosan használták mind az öt lakásunkat. Rajtuk kívül azonban egyetlen szállóvendégünk sem volt ez alatt az idő alatt.”
„– A vérautó az mentőautó és szállítja az embereket a kórházba. A krokodil pedig amúgy a Holdról jött.”
„– Májustól a konyhát is újra indítottuk. Főztünk a környéken lakókra, persze elsősorban a klinika dolgozóira. Ők finom és kedvezményes árú ebédhez jutottak, mi pedig valamennyivel csökkenteni tudtunk a mínuszos bevételi mutatónkon. Június 1-től pedig újra teljes házzal nyitva vagyunk.”
„– Amin meglepődtünk, hogy azonnal érkeztek külföldi vendégek is. Nem sokan, de végre újra vannak a holtelban. Az a tapasztalatunk, hogy akik útnak indulnak, nem félnek, inkább számolnak annak a kockázatával, hogy száz százalékosan nem tudják kiszámítani a veszélyt.”
„– Mérgező szivacs, bűzölgő kő, a Rugóember, az akasztó, akinek a szeméből nőtt ki a szemöldöke, a furcsafogú cápa, az ember, aki ha hipnotizálják, szürke lesz és ez itt a Józsi néni fürdőgatyája.”
„– Ez egy ház. Vannak benne szobák. A szobákban pedig ágyak vannak.”
„– Három egységből áll a szállodánk. Amikor legutóbb a négycsillagos Corvin Hotelt vezettem, épp a gazdasági válságot éltük. Hasonló válságkezelés volt a feladatom. Most, amikor újra felkértek a hotel vezetésére, elnevettem magam, csak nincs valami baj? Akkor még nem volt. Épp a virágzó, lendületes időszakunkat éltük. Egy hónap múlva azonban már be kellett zárnunk. Mindenre gondoltunk, de erre nem.”
„– Az újranyitásnál óvatosak vagyunk, betartunk minden előírást és szakmai ajánlást. A kicsekkolás után egy napig „pihentetjük” a szobát, és csak utána takarítunk, fertőtlenítünk. Hiszen nem csak a vendégeinkre, de a munkatársainkra is vigyáznunk kell.”
„– Mivel nemcsak szállóvendégeknek, hanem rendezvényeknek is helyet adtunk, nagyon várjuk, hogy javuljon a helyzet és feloldják az ezekre vonatkozó korlátozásokat is. Hiszen erre az évre szinte minden helyszínfoglalásunkat visszamondták. A sok-sok szakmai és társasági eseményt. Nagyon hiányzik már mindannyiunknak a pezsgő élet a hotelból.”
„– Lassan készen is vagyok a képekkel. Kimegyünk kicsit még a kertbe?”
Köszönet Borsos Évának az interjúért, a Corvin Hotel Budapest és a Tűzoltó utcai Gyermekklinika munkatársainak a közreműködésükért. Köszönet a gyerekeknek a rajzokért.