• FKA

Hiányzol nekünk, színház!

A Stúdió K Színház 25 éve költözött a Ferencvárosba, 2006 óta a Ráday utcában van állandó játszóhelyük. A tavasszal elmaradt évadban közzétettek régi előadásokat, online próbáltak és készültek az őszre, sőt, egy személyes élményekkel is teli, stúdiókás színházi krónikával is gazdagodott facebook oldaluk. A pandémia idején 1 millió Ft-ot adományoztak a színházi háttérszakma dolgozóinak. Független színházként és állandó társulattal mindig is keresték és ápolták a helyi, közösségi kapcsolatokat, az FKA is vendégeskedett náluk. Mostantól ez a fotósorozat is része lehet a Stúdió K legendáriumának.


Nálunk a kilencben - Ferencvárosi Közösségi Alapítvány fotósorozata

Fotók és szöveg: Csoszó Gabriella

2020. május utolsó napjaiban, a kijárási korlátozás feloldása után közvetlenül.

„Következő előadások:

Nincs közelgő esemény.”

„-Egy férfi, aki már régóta nem látta K. urat, így üdvözölte:

- Maga semmit nem változott!

- Ó, mondta K. úr és elsápadt.”

(Bertold Brecht)

„ - Csak annyit kérdeznék, most mi van veletek? Mi történik épp a színházban?”

„- Bemutatónk lett volna május 15-én és játszanánk június 15-ig. Elég sok, ötven eseményünk maradt el, előadások, vendégelőadások, koncertek. De köszönjük, azért jól vagyunk. Végigdolgoztuk ezt az időszakot is.”



„ - Dicséretes próbálkozás bevinni a színházat az otthonokba, az online térbe, de ez messze nem ugyanaz, nem helyettesíti a színházi élményt. Ez így valami más.”

„ - A személyes kapcsolat a lelke a színháznak. Ennek a művészeti ágnak pont az a varázsa, hogy működik a valós térben egy olyan közös energia a publikum és az alkotók között, ami rendkívüli és nem nagyon tapasztalható meg az online térben.”

„- Hogy lesz a folytatás? Tudtok már valami biztosat?”

„ - Nagyon reménykedünk az augusztus közepi élő próbákban, a nyitásban. Már a közönségünk is nagyon várja, erős az igény a közösségi élményekre. Persze, várjuk a híreket, ami a várakozásokat megerősíti, a színházak nagy része már tervez szeptember-októberre. De semmi biztosat nem tudunk.”

„ - Te hogy képzeled el a nézőket? Ülnek majd maszkban másfél méterre egymástól?

- Nem tudom. Fogalmam sincs... A mi színházunk kicsi, ötven férőhelyes. Ha másfél méterenként kell ültetnünk a nézőket, hát...

- ...akkor az öltözőben is ül majd egy.”



„- De ha ősztől elindulunk, februárig négy bemutatónk lesz, ami nagyon feszes tempó. Fontos átgondolni a játszási dinamikát is. Nagyon finom arányérzékkel kell visszahívni az embereket a színházba. Az nem lehet, hogy hirtelen rázúdítunk mindenkire mindent. Képzeld el, mennyi színház van Budapesten és mind egyszerre elkezd majd játszani és próbálja pótolni az elmaradt előadásokat is. Kultúrsokkot kapunk majd.”


„ - De mi tényleg nem álltunk le, egyetlen percre sem. Tudtuk, hogy fel akarunk készülni, bármikor is legyen a bemutató. Plusz a próbákon túl is fontos feladataink voltak. A „papirizáció”. Beszámoló, elszámolási időszak közepén vagyunk és a pályázatainkat is most kell beadnunk. A jövőnkért dolgozunk megállás nélkül.”

„ - Az on-line próbáitokat egyébként hogy kell elképzelni?”

„ - Zalán Tibor 101 holdas pagony című művének voltak így az online próbái. Március 23-án kezdődött a próbafolyamat, Fodor Tamás az előadás rendezője.”

„ - Kamera, monitorok, mindenkinek a saját eszköze. Ülnek a színészek a bábokkal otthon, a rendező pedig szintén a saját otthonából instruál. Első hallásra talán meglepő, de jól érezték magukat ebben az alkotófolyamatban a színészek is, a rendező is. Új volt mindenkinek, de belerázódtunk. Próbálni lehetett így, de az előadásokat nem tudjuk így pótolni.”



„- Azt hallottam, hogy a nehéz helyzet ellenére, ami nektek is komoly veszteség, anyagilag is, még ti segítettetek másoknak.”

„ - Igen, mert rajtunk is nagyon sokan segítettek annak idején. A színházunk profiljába beletartozik a szolidaritás és az érzékenység a nehéz helyzetekre, a felelősségvállalás egymás iránt. Legyen szó bármilyen nehézségről. Nagyon sok színházi dolgozót ért óriási veszteség és esett el a jövedelmétől, pénzkeresetétől. Nemcsak a művészek, de a háttér dolgozók is nehéz helyzetbe kerüktek. Ezért azonnal a FESZ segélyalapba utaltunk nagyobb összeget. Ezt azért tehettük meg, mert vannak olyan kedves nézőink, akik mindvégig támogattak minket és nem hagytak fel ezzel, pedig most mindenkinek meg kellett gondolnia, mire költi el a megmaradt pénzét. Ennek ellenére voltak, akik különösen nagyvonalúan adományoztak.”

„ - Felemelő érzés tudni, hogy meg akarták tartani a nézők a színházat, hogy igazán fontos nekik, hogy ennyire a magukénak érzik.”

Köszönet a Stúdió K igazgatójának, Gyarmati Katának az interjúért és hogy kinyitotta a színházat, hogy fotózhassam a nézőket váró tereket.

Ferencvárosi Közösségi Alapítvány