Jártatok már Középső-Ferencvárosban? A rehabilitált épületek árnyékában meghúzódnak még azok az omladozó házak is, amelyekben sok család él komfort nélküli vagy félkomfortos lakásokban. Velük tart szoros a kapcsolatot a Horizont Alapítvány, akiket az FKA is többször támogatott már. Legutóbb éppen a koronakrízis kapcsán kaptak 1 millió Ft gyorssegélyt a legszükségesebbek megvásárlásához. Emlékeztetve magunkat is arra, hogy aki gyorsan ad, kétszer ad…
Nálunk a kilencben - Ferencvárosi Közösségi Alapítvány fotósorozata
Fotók és szöveg: Csoszó Gabriella
2020 májusában, a kijárási korlátozás feloldása után.
„ - Jó napot, Dénes! De jó látni! Most is segíteni jött?”
„ – Dénes, hogy kezdődött ez az egész? - A Horizont Szociális Alapítvány már 1991 óta működik a Ferencvárosban. Hátrányos helyzetben lévő családokat, embereket és gyerekeket támogatunk. Mindig azzal, amire éppen a legnagyobb szükségük van. Nagyon jó a kapcsolatunk a Ferencvárosi Közösségi Alapítvánnyal, sok közös segítő akciónk volt már. Most például a pandémia idején a Zwack Péter Alapból juttattak nekünk egymillió forintot, hogy tartós élelmiszer csomagokkal tudjuk segíteni a nehéz helyzetbe került embereket. Hátrányos helyzetű családokhoz, illetve a munkájukat éppen elvesztett emberekhez megyünk ma a csomagokkal.”
„ – Nézze ezt a gyönyörű házat, a kerttel! Itt forgatták „A napfény íze” című filmet. Több családot is segítünk itt.”
„ – El sem tudom mondani mekkora segítség nekünk most egy ilyen élelmiszer csomag! Jönnek még? Örülök. Együtt jöjjenek, a kedves fotós hölgy is jöjjön!”
„Korábban szociális munkás voltam, irodavezetőként dolgoztam a 9. kerületben a családsegítőnél. Nagyon-nagyon sok kerületi hátrányos helyzetű embert ismertem meg. Nagyon egyszerű az indíttatásom. Én mélyszegénységből származom.”
„ – Egy mozgásában korlátozott fiúhoz és az édesanyjához megyünk. Szoktunk beszélgetni is, de most sietünk tovább, sok címünk van. Jövök még és akkor hosszabban maradok. A személyes kapcsolatok nekem a legfontosabbak.”
„ – Később aztán az én életem megváltozott. A mélyszegénység után bekerültem egy miskolci elit gimnáziumba. Akkor láttam csak, mekkora különbség van család és család között. Én már jobban élhetek. Itt lakom a Ferencvárosban és nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy rám ne köszönne valaki. Ismerem az itt élőket. Fontosak nekem.”
„ – De kedves vagy! Lefotózol minket? Nem baj a képnek, hogy ide terítettem a mosott ágyneműt? Olyan szépen ide süt a nap, így meg tud száradni. Odabenn hűvös van, nem szárad, sajnos.”
„– Szabad mondanom, hogy nekünk mi lenne a legnagyobb segítség? Pelus a babusnak. Nem haragszik meg, hogy mondom?
- Dehogy haragszom. Fel is írtam.”
„ – Egy kicsit előre tudnának lépni? Csak néhány centimétert. Az árnyékból a napfényre kicsit. Köszönöm.”
„- Ma már nyugdíjas vagyok. Illetve ez nem olyan munka, amit abba lehetne hagyni. Az alaptívánnyal nagyon sok segítő akciónk van. Nincs megállás.”
„ - Gyerekeket is patronálunk. Korrepetálom őket, most távoktatásban. Felkészítjük őket az osztályozó vizsgákra. De arra is volt példa, hogy öt gyermeket bejuttattunk a középiskolába, akik azóta is helyt állnak. Ez volt az „Azért sem adom fel!” programunk. És igaz, ők valóban nem adták föl. Ahogyan mi sem a segítésüket.”
„ – Dénes bá! Van rám egy perce? - Mondjad csak. Miben segíthetek? - Szeretnék többet dolgozni. Sokkal többet tudnék takarítani. Tudna segíteni több munkát találni nekem?”
„ – Kicsit most leülök ide...”
Köszönet Berecz Dénesnek, a Horizont Szociális Alapítvány vezetőjének. Köszönet a szereplőknek, akik meleg szívvel fogadtak és beleegyeztek a fotózásba és köszönet Dénes munkatársainak a közreműködésért.